A VDI a Virtual Desktop Infrastructure nem más, mint egy olyan kiszolgáló-központú modell, amely virtualizált desktop operációs rendszerek elérését biztosítja központi tárhelyről vékony- és vastagkliensek számára egyaránt úgy, hogy ugyanazt a felhasználói élményt biztosítja, mintha a felhasználó egy fizikai munkaállomást használna.
A VDI infrastruktúra a Windows Server 2008 R2 Remote Desktop Services szolgáltatás része. A VDI alapját a Windows Server 2008 R2 Hyper-V szolgáltatása adja, ezen helyezkednek el a virtualizált operációs rendszerek. A virtuális gépekhez a hozzáférést az RDS biztosítja a Connection brokeren keresztül, amely a RemoteApp-tól kapja a csatlakozási paramétereket.
A VDI infrastruktúra alapvetően kétféle üzemmódban tudja biztosítani a virtuális operációs rendszerekhez a hozzáférést:
- Személyhez rendelt virtuális gépek (personal virtual desktop, statikus): a virtuális gépek felhasználókhoz vannak rendelve. A bejelentkező felhasználó minden bejelentkezése során ugyanazt a virtuális gépet éri el, azon csak ő dolgozik, más ahhoz nem fér hozzá. Amikor kijelentkezik, az aktuális gépállapot elmentésre kerül, és a következő bejelentkezéskor ugyaninnen tudja folytatni a munkáját. Olyan esetekben érdemes használni, amikor fontos az, hogy kijelentkezés után is megmaradjon a gépünk állapota, és ugyanazt a gépet érjük el a következő bejelentkezés során. Előnye, hogy ugyanazt a funkcionalitást biztosítja, mint egy fizikai gép, lehet rá alkalmazásokat telepíteni, vagy el is távolítani róla. Hátránya, hogy minden felhasználó virtuális gépe helyet foglal a kiszolgálón, ami miatt hatalmas tárterületet kell biztosítani az ilyen VDI host-okon.
- Közös készletből kiosztott virtuális gépek (pooled virtual desktop, dinamikus): a virtuális gépek nem személyhez vannak rendelve, hanem minden bejelentkező kap egy éppen szabadon álló virtuális gépet. A felhasználó kijelentkezésekor a virtuális gépen végrehajtott beállítások „elvesznek”, mivel a gép a kiindulási állapotába áll vissza. Olyan esetekben érdemes használni ezt az üzemmódot, amikor a felhasználó számára a virtuális gépre telepített alkalmazás elérése a fontos, nem pedig a virtuális gép állapotának megőrzése (például szoftvertesztelési feladatok elvégzése). Előnye, hogy kevés helyet foglal, hiszen nem kell minden virtuális gépen okozott változtatást elmenteni, ezért helytakarékosabb megoldás, mint az előbb módszer. Hátrány viszont, hogy a leállított virtuális gépek állapota törlésre kerül, személyhez nem rendelhető egyik gép sem.
Az RDS támogatja a felhasználói profil felhasználását a VDI környezetben is a Remote Desktop Roaming Profile infrastruktúra felhasználásával. Itt megadható az, hogy a VDI környezet elérésekor a saját, a fizikai munkaállomásunkon használt profilt töltse-e be a virtuális gép induláskor, vagy pedig egy kifejezetten erre a környezetre létrehozott profilomat(egyszerre természetesen mindig csak az egyik használható). A VDI környezet elérésekor a connection broker megkeresi, hogy milyen virtuális gép van a felhasználóhoz rendelve (személyes, vagy egy a közös készletből), elindítja a virtuális gépet, injektálja az ide rendszeresített profilt, majd prezentálja a felhasználó felé a virtuális munkafelületet. Ugyanennek a connection brokernek a feladata az is, hogy a közös készletből felhasználható virtuális gépek közül a beállított mennyiséget (praktikus minimum 1-et kérni) mindig elérhetőként tartson. Ez azt jelenti, hogy ha kiadott egy virtuális gépet a connection broker, akkor máris elindít egy újabbat azért, hogy a következő bejelentkező felhasználónak azonnal odaadhassa, ne kelljen várnia a virtuális gép elindulására.
VDI kontra RDS
Amikor a felhasználókat RDS környezet felé szeretnénk terelni, felvetődik a kérdés, hogy milyen infrastruktúrán biztosítsuk számukra a munkafelület elérését (és most ne keverjük bele az alkalmazás-virtualizációt, mert az egy harmadik szint, amit fontolóra kell venni.).
A Windows Server 2008 R2 alapvetően kétféle desktop-prezentációs felületet kínál, az RDS-t vagy a VDI-t. A két szolgáltatás közötti választás során az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
- Remote Desktop Session Host: Egy RDS kiszolgálón egyszerre több száz bejelentkezett felhasználót lehet kiszolgálni, hiszen az operációs rendszer csak egy példányban fut, csupán az alkalmazások foglalják felhasználónként a memóriát és más erőforrásokat. A tárhelyigénye a VDI-hoz hasonlítva kevesebb, hiszen az RDS kiszolgáló csak az alkalmazásokat tárolja, és nem kell minden felhasználóhoz egy egész operációs rendszert tárolni. Helyi rendszergazdai jogosultságot nem javasolt adni a felhasználóknak, mert különben képes lenne minden bejelentkezett felhasználó alatt átkonfigurálni a rendszert. Az RDS-t tipikusan olyan felhasználók használják, akiknek nincsen szükségük helyi rendszergazdai jogosultságra, és elsődlegesen az ott található alkalmazásokat használják.
- Remote Desktop Virtualization Host: Egy RDV kiszolgálón csupán néhány tíz bejelentkezett felhasználót lehet kiszolgálni, hiszen egy-egy virtuális munkaállomás memóriaigénye 1-2GB, egy kiszolgálóba pedig 32-64-128GB memóriát lehet elhelyezni, de ez már hatalmas költségekkel jár. A tárhelyigénye az RDS-hez képest sokkal nagyobb, hiszen minden virtuális géphez el kell tárolni az operációs rendszert is (még akkor is sok, ha közös – shared - diszkeket használunk). A virtuális gépeken viszont nyugodt szívvel adható minden felhasználónak helyi rendszergazdai jogosultság, hiszen csak a saját környezetét tudja konfigurálni, a többi felhasználó környezetéhez nem tud hozzáférni. Az RDV-t olyan felhasználóknak javasolt kiadni, akiknek szükségük van helyi rendszergazdai jogosultságokra, és egyedi környezeteket akarnak kialakítani, amit akár csak rövidebb ideig használnak, de az esetenként sokkal nagyobb erőforrásokkal rendelkezhet, mint a felhasználó standard asztali munkaállomása.
A VDI infrastruktúra megvalósítása a Remote Desktop Services-en nagyfokú rugalmasságot biztosít a felhasználók számára. A központosított virtuális munkaállomások kezelése és adminisztrációja sokkal egyszerűbb a rendszergazdák számára, mintha egyedi, fizikai munkaállomásokat kellene kezelni. A szolgáltatás kiválasztásakor azonban figyelembe kell venni azt, hogy a VDI csak akkor érhető el, ha van hozzá hálózati kapcsolat, és a mobil felhasználók sem tudják elvinni magukkal, nem úgy, mint egy virtuális alkalmazást.
